IfiBOOK

           Hogy mindig naprakész legyél!

 
Divat - Feslett ártatlanság
 
 
Miniszoknyák, pici shortok, falatnyi topok, ezek azok a minimális textilmennyiséget igénylő ruhadarabok, amelyek ilyen-olyan formában, évről évre felbukkannak az aktuális divatban. Amíg azonban évszázadokkal ezelőtt ezek a stílusjegyek, nem véletlenül, a feslett nő ruhatárának kifejezőeszközei voltak, mára már modern, nőies, vagány és szexi jelzőkkel teszik elfogadottá, sőt népszerűvé a hölgyek öltözködésében.
  Az időről időre, megújult formában felbukkanó, főleg nyári napokon előszeretettel viselt parányi ruhadarabok nem új keletűek. Évezredekig, míg a női testet az időjárástól függetlenül hosszú ruha fedte, addig a prostituáltak ruházatukat „mesterségükre" utaló jelekkel különböztették meg a tisztességes asszonyokétól. A „vetkőzés" népszerűsítésének „úttörői" a századforduló táncosnői és színésznői voltak, akik a siker érdekében, nem riadva meg a közbotrányoktól sem, egyre többet mutattak meg önként testükből, meztelenségüket a jól hangzó modern és egzotikus művészet címszavakkal palástolva. Az 1930-as évekre a filmipar fellendülésével a sztárélet csillogó és könnyed világa is sokat tett az öltözködés elfogadott normáinak lerombolásában.
Habár számos tehetséges és tehetségtelen hölgy áldozta fel magánéletét a filmművészet oltárán, az erkölcsi kilengések azonban nem váltak azonnal követendő mintává a társadalom egészében.

A valódi áttörést az 1960-as évek szexuális forradalma jelentette, amely a közgondolkodást teljesen a feje tetejére állította. Az erkölcsi normákat megkérdőjelező fordulatot elsősorban a háború utáni megszorítások váltották ki az akkori fiatalság körében. Az Angliából kiinduló és az egész világon elterjedő kultúrhullám felborította az addigi, a fiatalok által konzervatívnak és ódivatúnak gúnyolt erkölcsi értékrendeket, és az általa diktált hedonista életmódot, devianciákat hirdette. Mindezek azonban nem tudtak volna teret nyerni a megnövekedett lakosság, az új társadalmi irányzatok és tudományos újítások nélkül; többek között a nők széles körben elfogadott munkavállalása, a fogamzásgátló feltalálása és a műanyag tárgykultúra elterjedése nélkül.

A korszak fiataljai minden területen kifejezésre akarták juttatni gondolataikat, érzéseiket, önnön magukat, így a zenében és a divatban is. Új kultúrpróféták születtek, akik a kor meghatározó karaktereivé váltak. A zenében elsősorban a Beatles volt az, aki a fiatalság szócsöveként diktálta az iramot, de a fiús testalkatáról ismert divatmodell, Twiggy és a minimalista ruhadarabjairól híres tervező Mary Quant is egy új, követendő ideát tárt az emberek elé.
        
Mary Quant, akinek nevéhez a miniszoknya, a forrónadrág, a hosszú szárú csizma és a színes harisnyanadrág megalkotása fűződik, először művészbarátainak tervezett, készített ruhákat. Mottója a szabadság, praktikum, valamint a függetlenség volt, amelyet sajátságosan, de a kor igényeivel azonosulva értelmezett. A szoknyák hosszát kurtította, majd a rövidnadrágok is bekerültek repertoárjába. A tudatosan kialakított, szexuálisan provokatív látványt színes harisnyával, majd hosszú csizmával is hangsúlyozta, nem titkoltan az utcalányok öltözködési kultúrájából merítve.

 
Stílusa kialakításában azonban nem csak az öltözékekre hagyatkozott. Zörgő csontú, fiús modelljeit ártatlan babáknak sminkelve új ideált hozott létre, az érintetlen és a feslett nő képét egybegyúrva, ami a mai napig bevált trükk a divatszakmában. A tervezőnő népszerűsége ugrásszerűen nőtt, így a fokozott érdeklődésre reagálva a hatvanas évek elején üzletet nyitott a King's Roadon, Londonban. Sikerét követve a konfekcióipar is szárnyra kapott, alig győzve a forrónadrág- és miniszoknya-termelést, nem kis haszonnal. Quant és újításai a textilipart szerkezetileg is átalakították, hiszen az addig luxusnak számító divatos öltözködést a társadalom egyszerűbb rétegei számára is elérhetővé tették.
 
Quantot divattörténészek és újságírók a mai napig Dior és Chanel mellett a világ legbefolyásosabb tervezőjének tartják, aki ötleteivel új tereket nyitott meg a divatban. Valóban, formai egyszerűsége és újszerű anyaghasználata frissítő szellőként hatott az akkori nőies, de reformokra kiéhezett, negédes, merev öltözködésre. Ötleteivel azonban beemelt a divatba olyan stílusjegyeket is, amelyek addig csak az utcalányokra voltak jellemzőek. A szellem így ki lett eresztve a palackból, inspirációt adva korunk tervezőinek és a divatiparnak. Ma már a pozitívnak tűnő újszerű és modern címszó alatt is burkolt szexuális felhívás rejtőzik az öltözködésben. Szinte alig van olyan divatdiktátor, aki ne élne azokkal a stíluselemekkel, a meztelenséggel, a mélyen dekoltált, áttetsző és szűk felsőkkel, harisnyaszerű nadrágokkal és miniszoknyákkal, valamint olyan kiegészítőkkel, amelyek egyértelműen ebből a világból származnak. Az „utcalány"-divat népszerűsítésében a tervezők mellett a zeneipar és a média is kiveszi részét, igen hatásosan. Így a bevételre éhes konfekcióipar is emellett teszi le a voksát, megbolondítva a fiatalokat újabb és újabb ötleteivel. Azonban a nyugati és keleti társadalmakban vannak még erkölcsi korlátok és kimondatlan szabályok a mindennapi életben, így a divatipar azokat figyelembe véve és tiszteletben tartva más ötletekkel is szolgál az öltözködéshez. Hazánk azonban sajátságos helyzetben van, hiszen az itteni közízlés, más kelet-európai országokhoz hasonlóan, sajnos mindig nagyobb sikerben részesítette a nőiességből kivetkőző, testükből minél többet megmutató nőket. A Nyugat által diktált ízléses és a szó jó értelmében vett nőies divattrendekből zömében mindig azokat az olcsó és silány megoldásokat vette át a magyar közízlés, amely a nőket szexuális tárgyként jelenítette meg. A közízlésen azonban mi is változtathatunk, elsősorban vásárlási és öltözködési szokásainkkal, azok átgondolásával, változtatásával, figyelemmel tartva a trendeket, a minőséget.



Forrás: www.hetek.hu
 
_______________________________________________________________________
Minden jog fenntertva 2012  www.ifibook.hu  Kapcsolat: info@ifibook.hu